Picit le kellett nyugodnom, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat és valami értelmeset tudjak írni. Már jó ideje tudom, hogy a harag nem jó tanácsadó és most is sikerült uralkodnom magamon.

REKLÁM

Nem vagyok álszent. Én is sokat hibázok, én is megszegem néha a szabályokat, de mindig nagyon ügyelek arra, hogy SOHA ne veszélyeztessek senkit. Motoros vagyok egy nagyvárosban. Akkor most veszélyesen élek? Dehogy! Csak jobban kell vigyáznom magamra, mint egy autósnak.

Aki most azt várja, hogy nekiállok szidni a közlekedést vagy az autósokat, annak csalódást kell okoznom. Szeretem ezt a várost minden bajával, a tömeggel, a dugókkal együtt. Nem tökéletes, de szeretem. Az autósok ugyan úgy közlekedő emberek, mint mi. Csak nekik nehezebb, mert nincsenek olyan kiváltságaik, mint nekünk, motorosoknak. Nem mehetnek a buszsávban, nem úszhatják meg az idegőrlő várakozást azzal, hogy hipp-hopp előreslisszolnak egy piros lámpánál. De ettől még nem vagyunk többek vagy jobbak.

A gyorsabb haladásért és a szabadság érzéséért feláldozzuk a biztonságot. Ez van a mérleg két serpenyőjében. Sajnos van, aki ezt nem látja és irigységből, tudatlanságból vagy csak egyszerűen dühből tesz olyat, ami neki lehet, hogy csak egy kis kormánymozdulat, de mi akár bele is halhatunk.

A mostani eset azért dühített fel annyira, hogy cikket is írjak belőle, mert nem figyelmetlenség, hanem gonoszság áldozata lettem. Velem is, mással is előfordul, hogy elbambulunk, nem figyelünk, valakit nem látunk a holttérben és ezért hibázunk. De ez most más… Ez az ember direkt rám húzta a kormányt, kétszer is. Ezt én fenyegetésnek tartom, mi több, testi sértés kísérletének.

Az ilyen ember nem való volán mögé. Az ilyen ember kezében az autó nem más, mint egy másfél tonnás fegyver, ami ki tudja mikor sül el. Erre a viselkedésre nincs mentség. Mindegy, hogy a másik mit csinál, beszól, bemutat, vagy bármi, ilyet nem tehet meg senki. Ráadásul a delikvensünk indoka az volt, hogy feltartom a forgalmat… Az indok arra, hogy megöljön, mert nem léptem túl a megengedett sebességet?

Felzaklatott a dolog… Nagyon… Mégsem ordítottam vele, nem vertem le a tükrét, nem rángattam ki a kocsiból és pofoztam fel. Tudjátok miért? Mert ha lesüllyedünk az ő szintjére, mi sem leszünk különbek.

Kedves Autósok! Értsetek meg minket, motorosokat. Nem azért megyünk előre a piros lámpánál, hogy titeket idegesítsünk, hanem mert nekünk ezt szabad. Ha egy motoros kirúg a lábával, az azt jelenti, hogy köszönöm, mivel nem minden esetben tudjuk elengedni a kormányt, hogy intsünk. Azért bőgetjük a hangos kipufogóinkat a sorok között, hogy észrevegyetek minket. Tudjuk, hogy kisebbek vagyunk és kevésbé látszódunk. Mi így védjük magunkat.

Kedves Motorosok! Nem kötelező minden áron a piros lámpánál előre tolakodni. Ha nem fértek el, nem kell haragudni az autósokra. Nekik nem úgy kell megállni a pirosnál, hogy ha esetleg jön egy motoros az tuti elférjen. Legyetek türelmesek, ezer lehetőségetek lesz még előzni, hisz motoron vagytok. Ha többen vagytok, akkor próbáljatok egymás után haladni a sorok között, ne minden oldalról riogassátok szegény autósokat.

Végezetül mindenkit kérek, hogy legyünk türelmesek és engedékenyek egymással. Ne egymás ellen harcoljunk az utakon, hanem közlekedjünk együtt és vigyázzunk egymásra!