Amikor megnéztem newo videóját arról, hogy mennyibe kerül motorozni, arra gondoltam, hogy összeszedem azokat a mindennapi dolgokat, amik együtt járnak azzal, ha valakinek motoros párja van, aztán minél többet gondolkoztam, annál inkább rájöttem, hogy ebben a témában nehéz általánosságban beszélni.
Ami engem illet, egy egyszerű motortalan* lány voltam, motortalan pasival. Aztán a pasimból motoros lett, belőlem meg benzintyúk, egészen addig, amíg én is le nem tettem a jogsit.
Jelenleg viszont se motorom, se hátsó ülésre való felszállási engedélyem nincs, így átmenetileg ismét egy egyszerű motortalan lány vagyok, a motoros párom mellett. Elmondhatom, hogy szinte minden variációban van némi tapasztalatom, mégis, ha össze kellene hasonlítani az adott időszakokat, nem tudnék éles különbségeket megmutatni.
*Motortalannal nevezzük azt a felvilágosulás előtt álló, tudatában kissé beszűkült embert, aki még nem ült motoron, így abban a naiv hitben él, hogy motorozás nélkül is lehet boldog.
Azt gondolom, hogy aki motorozni kezd, az alapvetően egy szenvedélyes ember, olyan, aki nem a kanapén fekve várja az idő múlását, hanem szeret élni és igényli a szabadságot és a kihívásokat. Ha ezt tudod értékelni a másikban, akkor nem lesznek nagy problémák.
Hogy mégis, mit jelent számomra együtt élni egy motorossal?
- Hogy számolnom kell vele, hogy amikor kicsit is kisüt a nap, felszívódik. Mintha csak valamiféle vámpír lenne. Legtöbbször borult időben és sötétben látom.
Ez azt is jelenti, hogy ha nyitva van előtte a laptop, biztos lehetek benne, hogy az időjárás jelentést nézte. Vagy nézi, vagy nézni fogja. De az is lehet, hogy éppen a motoros videók között böngész, vagy egy árlista felett ráncolja a homlokát.
- Hogy bele kell nyugodnom, hogy több csizmája van, mint nekem, vagy hogy külön gardróbszekrényt kell csináltatni a bukósisakoknak, a túradobozoknak és a kabátoknak, hogy elférjünk a lakásban.
- Hogy mindig találok egy-két (ezer, kétezer) döglött bogarat az előszoba padlóján.
- Hogy autóban ülve néha rá kell szólnom, hogy nem motorral van és ne próbáljon meg előre menni a sorok között.
- Hogy időt és teret kell biztosítanom neki ahhoz, amit szeret csinálni.
- Hogy a motor családtagnak számít.
- Hogy mikor azt ígéri, hogy 2-3 óra múlva hazaér, majd 4 óra múlva felhív, hogy “Bocsi, véletlenül kimentem a világból, csak most fordulok vissza” akkor a szempillám se rezdül.
- Hogy, ha motorhoz kell valami, arra valahogy mindig kerül pénz.
Ne értsetek félre, newo nagyon jól mondta a videójában, értelmes ember nem vesz el ilyen téren a családjától vagy a háztartástól, így emiatt nekem például sohasem kellett aggódnom, de nem egyszer előfordult, hogy kimatekoztuk, hogy nem futja erre-arra a motoron, aztán valahogy mégis sikerült előbb-utóbb megoldani. Ez számomra csak azt bizonyítja, hogy ha az ember nagyon akar valamit, akkor tenni és küzdeni is tud érte.
És hogy miért jó még, hogy motoros a párom?
- Mert tudom, hogy nem fél a kihívásoktól.
- Mert büszke lehetek rá.
- Mert motoros ruhában minden pasi szexi. 😉
- Mert felülhetek mögé, vagy mert megtanít engem is motorozni.
- Mert biztos lehetek benne, hogy egy-egy karika után mindig vigyorogva jön haza hozzám. 🙂
Érdekelt, hogy egy-egy motovloggerné miként vélekedik a dologról.
HD Bikerné nem tudott volna mit hozzá tenni a gondolataimhoz, NrbMoto pedig elmondta, hogy mivel a felesége csábította be őt a motorosok világához, ezért számára minden természetes, amit csinál. Akár a garázsban törölgeti, vagy csak ül és nézi Betty-t. Szóval mondhatni átlagos az életük. 😀
R2V2 viszont annyira megrémült a lehetőségtől, hogy a párja esetleg titkokat fecseg ki róla, hogy inkább letagadta.
SpeedyHungarian barátnője így fogalmazta meg a tapasztalatait:
“Alkalmazkodni tudni kell. Ha jó idő van, akkor egyértelmű, hogy motorozás. Ha időt akarsz tölteni a pároddal, akkor…motorozás. És el kell fogadni, hogy mindig is csak második barátnő leszek az igazi mellett. 😀
Egy motorosnak majdhogynem az élete a hobbija, emiatt bele kell tanulni a fogalmakba…boxer, V2, sornégy…az előtt azt sem tudtam, hogy ezeket eszik-e vagy isszák. De egy idő után már azon kapom magam, hogy felfigyelek, milyen motor ment el mellettem az utcán, és nem a színét nézem, hanem a technikai paramétereit tippelgetem.
Összességében király dolog, mert egy olyan közösségbe kerülök bele, mint a motorosok társadalma. Ez olyan, mintha egy új családot szereznél. Segítőkészek, viccesek, nyitottak, barátságosak. Egy befogadó szubkultúra.”
Fenntartani egy motorost tehát mindig együtt jár némi áldozattal, de mindenképpen megéri. 😉
Ami a piszkos anyagiakat illeti, azt newo összeszámolta nektek az alábbi videóban:
