verado-lite

Suzuki Intruder | teszt

Suzuki Intruder | teszt

Suzuki Intruder | teszt

Szinte minden motorkerékpár az évek során egyre kisebb és kisebb lett. De szerencsére még van olyan , ami továbbra is brutálisan nagy tudott maradni. 

A legfontosabb dolog amit meg kell említenem az Intruder-rel kapcsolatban, hogy ezt nem úgy kell vezetni mint bármely más motort. Nem tudom hogy a súlya, a mérete, a futóműve, vagy mindhárom együtt okozza, de annyira máshogy viselkedik kanyarokban, főleg alacsony sebességnél, hogy engem nagyon meglepett. Nagyon szokni kell, tényleg meg tudja lepni az embert az első kanyar, és még jó pár kilométernek el kell telnie ahhoz, hogy az ember igazán ráérezzen, de utána már FUN 🙂

 

A chopper-ekről azt szokták mondani, hogy három dolgot nem tudnak: gyorsulni, kanyarodni, és megállni. Ebből az Intruder a gyorsulásra rácáfolt, ugyanis olyan erő, akkora nyomaték van benne, hogy azt a közel 350 kilós szörnyet, kevesebb mint 4 másodperc alatt felgyorsítja 100-ra. Ennek a teljesítménynek köszönhetően, elég gyorsan el tudjuk koptatni a hátsó gumit, ugyanis ez a motor nem más mint a nyers valóság. Nincs benne kipörgésgátló elektronika, nincs benne ABS, nincs benne csúszókuplung. Amikor ezen ülsz, szó szerint mindent Te csinálsz. Hátborzongató érzés, amikor egy ekkora tömeg meglendül alattad és tudod hogy senki nem fog kihúzni a szarból, ha valamit elb*szol. Ez irtózatosan jó érzés.

 

A majdnem két literes  V2-es remegése, a kilométer hosszú kipufogó állandó moraja, olyan érzést kölcsönöz, mintha egy középkori lovag lennél, egy irgalmatlan nagy páncélozott lovon, amely bármikor megvadulhat és csak a Te rátermettségeden múlik az, hogy kordában tudod-e tartani. De térjünk vissza a valósághoz.

Az erőről és gyorsulásról már beszéltünk, az tényleg hihetetlen, most beszéljünk a sebességről. Az erejének köszönhetően, ez a “kis motor” röhögve megy kétszáz felett, de ember legyen a talpán, aki ebben a repülő mókus pozícióban, mindenféle szélvédelem nélkül, képes rajta maradni. Bármennyire is szokatlan volt nekem ez a testtartás, közel 600 km megtétele után sem tartottam fárasztónak. A kanapé méretű ülés hihetetlen kényelmes, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy mozgolódnom kell, mert a popóm nem bírja. Körülbelül 110-es tempóig, nagyon kényelmes haladni vele, afelett kezd el zavaróan, hol itt, hol ott belénk kapni a szél. Ez a testtartás tökéletes arra, hogy tokától-bokáig, múzeumokat megszégyenítő bogárgyűjteményt szerezzünk magunknak.

A fékek működnek, nem harapnak mint egy pitbull, de ne is várjuk el, hogy ezt a tankhajót bármi is meg tudná állítani pillanatok alatt. Érzésre mind az első, mind a hátsó fék jó volt, de valahogy az ember a zsigereiben érzi, hogy nem kell olyan közel menni egy autóhoz, hogy le lehessen olvasni a rendszámáról a műszaki vizsga érvényességét. Ha már kellően felbátorodtunk, hogy egy rendeset akarjunk dönteni ezzel a motorral, készüljünk fel, hogy fémes karistoló hangok és szikraeső kíséretében kezdjük el szépen lassan eltüntetni a lábtartót. Az Intruder irdatlan széles, nagyon alacsonyan van a súlypontja, ebből kifolyólag, ha egy egyszerűbb körforgalomban leér a lábtartó, akkor nehogy azt higgyük, hogy mi vagyunk ekkora májerek, hanem egyszerűen ezzel a motorral nem lehet dönteni.

A kinézete biztos hogy megosztó. Van akinek tetszik, van akinek nem, van akinek csak a fele (szerintem a hátulja ocsmány), de egy biztos, hogy tisztelet parancsoló és mindenki megfordul utána az úton. Ez egy vagány, és csajozós motor. Már többször elmondtuk, hogy egy jó motorral nem a csajokat vonzzuk be, mert csak a srácok jönnek oda, hogy úúúú, mekkora? … mennyivel megy? … stb. De ezzel tényleg lehet csajozni, jönnek rá, mint legyek a légypapírra.

Ami viszont kiakasztott, hogyha nincs feldobozolva, akkor egy rohadt sisakhálót nem lehet hozzá kötözni. Hogy két nyavalyás százas szöget nem tudtak alulról belekalapálni a sárvédőbe, azt egyszerűen nem tudom felfogni. És ha már a hátsó sárvédőnél tartunk, olyan szinten nem passzol a motor többi részéhez, hogy az valami borzalom. Igen, tudom hogy ízlések és pofonok, de bárkit is kérdeztem, az én véleményemen volt, hogy ennek a motornak az egész hátulja, úgy gusztustalan ahogy van.

Ha már nekiálltam szidni, akkor folytatom is ahogy szoktam, mert nem tudok elmenni amellett, hogy egy-két idom, takaróelem és MÉG A SZELEPFEDÉL IS gagyi hatású műanyagból van! Ez mind-mind olyan illúzió romboló, hogy csak akkor tudom megbocsátani a mérnököknek, ha valaki írásban bebizonyítja nekem, hogy fejvesztés terhe mellett kellett költséget, vagy súlyt csökkenteniük. Mert ez lehetne egy gyönyörű motor, de nagyon az az érzésem, hogy egy-két dolgot elkapkodtak rajta.

Viszont… Az Intruder-rel menni egy olyan különleges és jó élmény volt számomra, hogy ezeket a hiányosságokat simán elfeledtette velem. Mert be kell hogy valljam, megszerettem ezt a motort. Megszerettem ezt a stílust. Nem is ecsetelném tovább a dolgot, a cikk alján megtaláljátok az erről készült videót, de addig is amíg oda görgettek, ha érdekel, út közben olvasgassátok el a műszaki adatokat.

 

Adatok:

Hengerűrtartalom: 1783cc
Hengerszám: V2
Teljesítmény: 123 LE @6200 rpm
Nyomaték: 160 Nm @ 3200 rpm
Váltó: 5 seb.
Tengelytáv: 1710 mm
Ülésmagasság: 705 mm
Tömeg: 347 kg
Tank: 19.5 l

 

 

Kommentek
newo

newo

 - 

Ajánlott bejegyzések

Suzuki DL1000XT teszt

A Suzuki legendás V-Stromja ma már számos változatban érhető el. Ebből a nagyobbik terepesebb verzió járt az MS háza táján. Kommentek

Tovább