Még márciusban lett volna a Zöldfülűek negyedik túrája, de elmosta az eső, elfújta a szél, az április pedig hip-hop elszállt. No de a májusnak nem kegyelmeztünk!
27-28 motorral vágtunk neki a Budaörsi útról, ahonnan első célállomásunk a Tatai öregtó volt. Az út maga nem túl izgalmas, de arra mindenképpen alkalmas volt, hogy aki még nem volt csoportban, az felvegye a ritmust és a szabályos cipzár alakzatot. Gyönyörűen csinálta mindenki, hátrapillantva egy dombról gyönyörű látvány fogadott.
Tatán volt egy kis pihi, fotózkodás, tapasztaltabb túrázók pedig elővették a dobozból a pokrócot is. ZF még nem telt el hibamentesen, első körben a GPS tréfált meg minket: a következő szakasz Héregen át Tát felé Mogyorósbányára vezetett volna, ahol egy nagyon kedves motoros család (Zsóka, István, és két nagyszerű gyermekük, Balázs és Szabolcs) várt minket bográcsgulyással. A navigációnak “hála” a 10-es úton mentünk. Izgalmat azon az úton max a repkedő villáskulcsok jelentették, amik valahogy elszabadultak az egyik motorból. Összeszedvén végül beértünk a célhoz. Illetve elé 200m-re, ahol az egyik VFR akkuja mondott csütörtököt 😀
Ebéd közben a motor javítása is megtörtént, így a kajakóma után gyors újratervezést eszközöltünk: Tát-Héreg nem maradhat ki. Mi ZF tempóban mentünk végig, a szakasz felénél pedig rendőr-motoros kíséretünk is lett. Be is álltam mögéjük lelesni a megfelelő íveket. Tatabánya körül volt némi izgalom, hogy mennyit kapunk a viharból, de már csak Budaörs környékén ért egy kis zuhany.
Összességében azt mondhatom, hogy nagyszerűen sikerült ez a túra is. Köszönet jár Roninak (ZF) és ByFerkonak (Csavarogj Szabadon) a köztes irányításért, illetve Takkernak (MS) a zárómotoros szerepkörért. És persze mindenkinek, aki eljött, hiszen egy nagy-nagy közösség mutatta meg ismét, hogy lehet szabályosan is jókedvűen motorozni.
