2019 március 17.-e van vasárnap. Lassacskán mindenki hazaér az első igazi tavaszi napról, amikor az időjárás is engedte, és lehetett egyet gurulni. De sajnos mint azt “megszokhattuk” az idei évben is, megint van akit csak haza várnának, de már sosem fog hazaérni. Családok szakadnék szét, barátok mennek el örökre.

Egy olyan dologról fogunk beszélni, ami semmilyen szinten nem hálás, de beszélni kell róla, mert valami nagyon nincs rendben. És ez a motoros balesetek. Elég enyhe tél van mögöttünk, de a hangsúly a tél részen van, amikor nagyon sokan nem mentek egy métert sem a motorral, pusztán az időjárás miatt. És ez rendjén is van, nem kell télen kockáztatni, elég kimerészkedni, amikor jön a tavasz és lehet újra motorozni.

Magyarország éves időjárását ismerve, épp hogy csak ízelítőt kaptunk az idei motoros szezonból, de már minden hétvégére jutott halálos kimenetelű baleset, pedig a szezon még csak EL SEM KEZDŐDÖTT. Mi lesz még itt ha már most ilyen statisztikák születnek??? Vagy erre az évre van kiírva a döntsünk negatív rekordot kihívás, mert akkor nagyon jó az irány, csak valaki elfelejtett szólni nekünk. Két olyan baleset történt az elmúlt két hétben, ami biztos el fog jutni a média “érdeklődési körébe”, az egyik az ominózus kamionnak csapódó, a másik pedig a mai napon Kaposvár közelében. ( Aki most reménykedik, hogy be fogom ide rakni, annak csalódnia kell, mert kegyeleti okokból nem fogom)

Mindkét esetben a baleset mondhatjuk azt hogy megszólalásig hasonló volt. A motorosunk, aki sajnálatos módon mindkét esetben elhunyt, az útviszonyoknak és a saját tudásuknak nem megfelelő sebességet megválasztva belecsapódott a szemből érkező járműbe. A legfontosabb rész most fog következni, ha egyáltalán valaki elolvassa idáig a cikket, és amire a választ is keresem.

MIÉRT ÉS MINEK???

Mi lehetett annyira fontos, amiért megérte bekockáztatni, hogy nem fogja tudni bevenni a kanyart. Hol van ilyenkor a jó öreg mérsékletesség és a vigyázzunk magunkra mentalitás. Két ember hunyt el, a lehető legalapvetőbb emberi hülyeség miatt, amire annyian felhívták előttem és fel fogják utánam is hívni a figyelmet, a mérsékletességre a figyelmet. El sem kezdődött a szezon, de már emberek halnak meg, mert azt hiszik ugyanúgy tudnak dönteni mint tavaly szeptemberben. Hiszen én vagyok a Jani, akinek meg sem kottyan az a néhány hónap amit nem motoron ültem. Nehogy már nekem megmondja valami okos ember, hogy majd én hogyan csináljam ezt. Anyáink is azt mondták, hogy biciklizni sem lehet elfelejteni, miért lenne ez más?

Ültem már idén motoron, sőt, motorváltás miatt, egy teljesen más kaliberű motoron. És igen, tudom, hogy most van az újra összeszokás időszaka. Mert minden motor meg tud lepni, ha nem vagy észnél. Elég hosszú még a szezon, ne akarjuk már ma a tavaly augusztusi tempóval veretni, mert annak ismerjük, hogy milyen következményei lehetnek. És nem a legjobbak. Ne legyünk már teljesen idióták, és tiszteljük a fizikát, mert tudomásom szerint még mindig az az erősebb. Eleget mehetünk még motorozni, túrázni, vagy akinek arra van ingere, valahova a Mátrába csapatni. Mindenki ami a szívügye, de azt ésszel és ne egyből akarjunk mindent, mert az bizony megfekszi a gyomrunkat.

Vigyázzatok magatokra, hosszú még a szezon, a fokozatosság legyen Veletek. Sosem szégyen kimenni egy parkolóba néhány bójával és gyakorolni, vagy elmenni egy tréningre. A gyakorlás életet menthet.